Bacchus-szobor

Semmelweis u. 1-3.

Az impozáns sarokpalota 1896-ban az Országos Kaszinó székhelyeként épült. Budapest egyik legjelentősebb klubjának tagjai szórakozni sem felejtettek el, miközben az ország nagy kérdéseit tárgyalták. Erre emlékeztet a bejárat feletti ablak épületdísze, mely Bacchust, a bor és a mámor istenét ábrázolja.

A piarista rendház egykori borkimérése

Piarista köz 1.

A szerzetesrendek gyakorta foglalkoztak borászattal, nem volt ez másképp a piaristák esetében sem. A rendnek a Balaton-felvidéken és Tokaj-Hegyalján is voltak birtokai. 1940-ben saját boltot nyitottak a rendház Szabad sajtó úti oldalában, ahol palackozott és hordóból mért borokat is árusítottak.

Medgyessy Ferenc: Szüreti menet (relief)

Szabadság tér 5.

Az épületet 1938-ban a Pénzügyi Központ számára tervezték. De hogy került egy szüreti jelenet a székházra? A dombormű tervezője, Medgyessy Ferenc a táncoló szüretelők segítségével a bőséget jelenítette meg. Eredetileg aktokat képzelt el, de a pályázati bizottság kérésére magyaros ruhát tervezett alakjainak.

Borkút

Vitkovics Mihály u. 12.

A borostyánnal befuttatott épület falai nemcsak egy hangulatos kertet rejtenek, hanem egy egészen különleges kutat is őriznek. A 19. század első feléből fennmaradt vörösmárvány-kút víz helyett borral tölthető fel, így a ház lakói hasonlóképpen ünnepelhetnek, mint hajdan Mátyás király és udvaroncai.

Kovács Margit: Badacsonyi szüret

Építész Pince Étterem

Az Almássy palota egykori pincéjében egy több mint hétszáz csempéből kirakott kompozíció idézi meg az egykori szüretek hangulatát. A szőlőfürtök betakarításának hajdan a fővárosban is megadták a módját: a budai szüretet az 1870-es évekig felvonulásokkal és bálozással ünnepelték a város lakói.

Szőlőlevél – Szikszay Ferenc egykori vendéglője

Vámház körút 16.

Szikszay Ferenc híres vendéglőjében a finom borok mellett mennyei kosztot is kínáltak – még az ínyenc Krúdy is elismerően nyilatkozott konyhájáról. A Szőlőlevél a Múzeum körútról költözött ide 1897-ben, az épület boltíves helyiségei ma is őrzik a századforduló kocsmai életének hangulatát.

Jálics Ferenc háza

Király u. 26.

Jálics Ferenc volt az első borkereskedő, aki kiváló minőségű magyar borokat exportált Nyugat-Európába a 19. században. Háza méltó volt a hírnévhez: a csaknem egyhektárnyi területen egymásba nyíló, boltozott pincerendszert alakított ki, továbbá borkereskedést és kiváló éttermet is működtetett itt.

Borárus szobor

Boráros tér

A tér Boráros Jánosról, egy 19. század elején élt politikusról kapta a nevét. De mi a helyzet a borárussal? Az 1982-ben felállított szobor miatt terjedt el a hiedelem, miszerint ez a szobor a tér névadója. A borárus történetét tovább is szőtték: a városi legenda szerint borpiac működött a téren.

Vincellérház

Budapesti Corvinus Egyetem, Budai campus, „E” épület

A Gellért-hegy lejtőjén először Entz Ferenc létesített kertészeti és szőlészeti képzést. A reménybeli vincellérek, azaz professzionális szőlészek 1860-ban költöztek ebbe a kifejezetten számukra készült épületbe, a környező kertben pedig a gyakorlati képzésük feltételeit teremtették meg.

Szent Vince emlékoszlopa

Kelenhegyi lépcső

A Gellért-hegyi bortermelésnek az 1880-as években pusztító filoxéravész vetett véget. Szent Vince oszlopa az egykor virágzó ültetvényekre emlékeztet. Vince a bortermelők patrónusa, január 22-én tartott ünnepén érdemes odafigyelni az időjárásra, hiszen „ha csorog a Vince, tele a pince”.

Vincellérház

Czakó u. 15.

A Tabán utolsó épületeként is szokták emlegetni, ugyanis a 18. században épült ház túlélte a városrész bontását. A vincellérházból indult egykor a szüret, itt préselték a mustot, és itt gyűjtötték be a dézsmát is. A kertbe lépve felidézhetjük a hajdani szőlő- és bortermelés letűnt világát.

Mayerffy-ház

Attila út 21.

Első ránézésre semmi sem utal arra, hogy a századfordulón épült bérház alatt egy pincerendszer húzódik. A vájatok egy különleges borászati emléket rejtenek, mégpedig Mayerffy Károly márványhordóját. A borosgazda 1826-ban ebben érlelte a termést, remélve, hogy felülmúlja a fahordókban tárolt borok zamatát.

Kapás vincellér (dombormű)

Kapás utca 46.

A Kapás utca neve becsapós: első hallásra azt gondolnánk, hogy a szőlőművelő napszámosokhoz kötődik. Bár az utcát nem kapások lakták, a környéken valóban sokan foglalkoztak szőlészettel, nekik állít emléket ez a dombormű is. Az utcanév is kötődik a borhoz, hiszen a Három Kapáshoz címzett kocsmától ered.

Kéhli vendéglő

Mókus utca 22.

Kéhli Józsefné és fiai többgenerációs hagyományt folytattak, amikor a 19. század végén borkimérésbe kezdtek, felmenőik ugyanis már az 1700-as évek óta foglalkoztak borászattal. Az ízletes nedű mellé Tarcsa néni főztjeit szolgálták fel, így nem meglepő, hogy vendéglőjük Krúdy Gyula törzshelyévé vált.

Krúdy-ház (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Templom utca 15.

Kanyargó utcák különös hangulatú kis vendéglői – ki más juthatna erről eszünkbe, mint Krúdy Gyula? Az író számára Óbuda romantikájához a bor és a Pestről érkező borozó társaságok egyaránt hozzátartoztak. Krúdy 1930 és 1933 között élt ebben a házban, kedvenc vendéglői meghitt közelében.

Szent Flórián szobra

Óbuda, Flórián tér, Fogadalmi oltár

Szent Flórián hagyományosan a tűzoltók védőszentje, alakja mégis a borivással fonódik egybe Óbudán. Krúdy elmondása szerint Flórián ünnepétől, azaz május 4-től népesült be a környék a Pestről idelátogató borivókkal, akik némi fogyasztás után a szent szobrának megmászásával is lelkesen próbálkoztak.

arrow_upward